12.fejezet

-Jóreggelt.-köszöntek egyszerre.
-Jesszusom Fay...minden oké?-sietett oda mellém Harry.
-Persze,jól vagyok...de nem tudom,hogy mi lenne velem nélküled.-bújtam a karjaiba.
-Istenem,de aggódtam érted!-rohant oda Charlie és mögötte az egész társaság.
-Már nem kell.-öleltem meg őt is.- De most ne beszéljünk erről.Kérlek.És...meséljetek.Történt valami érdekes, amíg nekem sikerült tökéletesen bajba kevernem magam?-kérdeztem,cseppnyi iróniával a hangomban.És ebben a pillanatban megfagyott a levegő.
-Ö..semmi érdekes.Csak táncoltunk.-Törte meg a kínos csendet Perrie .Louis-ra néztem,de csak pókerarccal bámult rám.
Szuper...szóval tényleg nem akarják el mondani az igazat.Hát jó..ha ők nem őszinték velem,akkor legyen.Nem fogom el mondani,hogy tudok mindent.Majd csak elmondják.
-És hol van Eleanor?-kérdeztem ártatlan tekintettel.
-Hát..ö..-kezdett el valamit makogni Dani-sokat ivott tegnap és..nagyon másnapos,szóval hazament.-szedett össze valami elfogadható hazugságot.Bár belegondolva mégsem annyira,ugyanis El nem igazán iszik.
-Értem...akkor felhívom.-amint ezt kimondtam,láttam,hogy megrándult az arcuk,de mintha észre sem vettem volna, egy kicsit arrébb sétáltam.
-Névjegyzék,Eleanor,hívás.-motyogtam magamba.1 csörgés,2 csörgés,három,de még mindig semmi.-Gyerünk,vedd fel.-de semmi.
-Hali, itt El.Most nem érek rá.A sípszó után hagyj üzenetet.-mondta az üzenetrögzítője.
-Szia. Fay vagyok.Figyelj tudom mi történt tegnap.Kérlek hívj vissza.Beszélnünk kell.-Mondtam,szinte már suttogva,majd visszamentem a többiekhez.
-Na,mit mondott?-kérdezte kicsit félve Charlie.
-Semmi különöset.Csak,hogy fáj a feje,de már jobban van.-Hazudtam.
Vártam a reakciókat,de semmi.Még mindig nem mondták el az igazat.
-Fay..-törte meg a csendet Harry-Biztos minden rendben van? Úgy értem,jól vagy?-jött oda hozzám,és megpuszilt.
-Most,hogy mondod,jól esne egy pohár víz.-mondtam.-De nyugi,jól vagyok.-nyugtattam meg,mivel láttam,hogy megrémül.Ezzel kiszaladtam a konyhába,hogy kioltsam az egyre erősödő szomjamat.

Épp nyúltam volna egy pohárért amikor észrevettem,hogy nem vagyok egyedül.
-Tudom...-szólalt meg Zayn a hátam mögül.
-Mit is?-fordultam meg.
-Hogy tudod,hogy miért nincs itt El.
-Hát jó..akkor válaszolj.Miért hazudnak a szemembe? Úgy értem..Charlie a legjobb  barátnőm és Lou pedig  nagyon jó barátom.Oké,az biztos,hogy nem hagynám szó nélkül,de ez akkor is rosszul esik
-Hát,erre nem igazán tudok mit mondani.-húzta el a szája szélét.
-Tudod,-folytattam-az a gond,hogy tudom,-bár tagadják-hogy mind a ketten többet éreznek egymás iránt mint barátság. És ezzel nem is lenne gond,ha mind a ketten szinglik lennének.A fenébe is...össze illenek.-fakadtam ki.
-Egyébként,nagyon durván.-vigyorgott rám a rossz fiú.-figyelj..mind a ketten tudjuk hogy Louis-ék kapcsolata már nem működne. Viszont Charl-al összejöhetne.
-Te is arra gondolsz amire én?-kérdeztem,egy ördögi vigyor kísérletében.
-Hozzuk össze őket baby.-villantotta meg egy ravasz mosolyt.
-Csak az a gond,hogy annyira tagadják az érzéseiket,hogy az már fáj.-tártam szét a karjaimat.-Ráadásul El is nagyon jó barátnőm.
-Majd beszélünk vele.-mondta,azzal nekiálltunk kieszelni azt a zseniális tervünket.

Akármennyire is próbáltam haragudni,a (remélhetőleg) leendő szerelmespárra, nem ment.Mert nagyon jól tudtam,hogy az érzéseknek nem lehet parancsolni.A terv készen állt,már csak kivitelezni kellett volna.
Csak egy bajom volt.Az,hogy egész nap nem igazán voltam ketteseben Harry-vel. Mármint,igen.Végig egy szobában voltunk,de a többiek is ott voltak.És az nem ugyan az.
-Gyere.-suttogta a fülembe egy érdes hang,miközben épp fetrengtem a hatalmas bőrkanapén.
-Hova?-kérdeztem.
.Nem tudom...csak sétáljunk egyet.-Válaszolta Harry,azzal fogtam magam és már indultam is az ajtó felé.

-Azt nem mondtad,hogy esik.-nevettem,mikor már vagy fél órája bolyongtunk a szakadó esőben.
-Jól van na...csak össze ne vesszünk.-mosolygott vissza rám,azzal egy csókot nyomott a számra.
-És...a tegnappal kapcsolatban...Kiszivárgott bármi a médiába?Úgy értem...
-Tudom,hogy érted.-vágott közben,miközben elkomorodott az arca.-De nem.Semmi.Egy-két fotós megjelent,de állítólag Paul elintézte,hogy ne kerüljenek nyilvánosságra a képek.De nem ez a lényeg,hanem az,hogy jól vagy.-fogta kezei közé az arcomat és megölelt.
A gyönyörű pillanatunkból fényképezők kattogása zavart fel bennünket.
-Remek...-morogta Harry azzal hátat fordítottunk és elsiettünk a helyszínről.A fotósok egy darabig követtek minket,de egy idő után szerencsére feladták az üldözésünket.
-Hát...akkor úgy látszik nem titkolózunk többé.-nézett a szemembe.
-Nem is bánom.Egyébként...utálni fognak a rajongóid?
-A rajongók? Ők igen.Az IGAZI Directionerek viszont imádni fognak.Ebben biztos lehetsz.És ez a lényeg.
-Legyen igazad.-szorítottam meg a kezét.-Csak azt bánom,hogy az első kép amit látnak rólam,az ilyen.
-Milyen?-vágott értetlen fejet.
-khmm...a hajam szétázva,a sminkem lefolyva...
-Így is gyönyörű vagy.-mondta,és lágyan megcsókolt.-Szeretlek Fay Chamberlin.-suttogta ajkaimba,a szívem pedig kihagyott egy ütemet.Most először mondta ki és ez mindennél többet jelentett.
-Én is.Mindennél jobban.-.mosolyogtam és újra megcsókoltam.
A változatosság kedvéért megint félbeszakított bennünket valami,de most szerencsére nem a paparazzik. A telefonom jelzett,hogy üzenetem jött.
-Zayn az.-Mondtam-azt írja menjünk mert a terv készenlétben áll.- olvastam fel neki,miközben idézőjelet mutogattam a "terv" szócskánál.
-Tényleg amúgy hogyan is akarjátok őket összehozni?-kérdezte nevetve.
-Hát nem nagy cucc..csak bezárjuk őket egy szobába és...igazából ennyi.
-Azt a mindenségit. Azért ennyire nem kellett volna kreatívnak lenni.-nézett rám halál komolyan,de nem bírta sokáíg és olyan röhögőgörcsben tört ki,hogy az egész utca minket kezdett bámulni.
-Jól van na..fáradt vagyok.- vágtam be a durcit.
-Jólvan durcikirálynő,akkor siessünk haza,mert hamar be kell zárnunk barátainkat egy sötét kis szobácskába.-ironizált,azzal felkapott a karjaiba,ahogyan a menyasszonyokat szokás és rohanni kezdett velem.
-Rakj már le,te idióta.-ordibáltam,nem zavartatva magamat.Sőt.Inkább ordibálva röhögtem.
-Dehogy raklak.-Válaszolta,mikor már az utcájukba értünk.
-De megszakadsz.
-Igen Fay...olyan nehéz vagy...te jó isten.Bele sem férsz a látókörömbe,akkora vagy.
-Komolyan?
-Hát te tényleg hülye vagy.-és már majdnem megszakadt  a nevetéstől.-Meg is jöttünk.-És ezzel le is rakott a verandájukra.
-Hát akkor...Hozzuk össze őket.-vigyorogtam,és beléptünk a házba.
Ugyan abban a pózban ültek ott,ahogy ott hagytuk őket.Mindenki fetrengett összevissza. Zayn-re néztem aki bólintott.Ez azt jelentette,hogy kezdhetjük.
-Louis.Gyere egy kicsit.-mondta Zayn.
-Minek?-kérdezte.
-Hogy magamévá tegyelek. Jajj ,csak mutatni akarok valamit,te idióta.-röhögött.-Ó,és a kocsiban felejtettem a tárcámat.Valaki behozná nekem?-nézett rám bociszemekkel.
-Jól van hozom.-mondtam-Jössz Charl?
-Persze.-válaszolta unottan.-De..de hát itt van az asztalon.
-A francba-gondoltam magamban.-istenem,de idióta.-rögtönöztem.-Jól van,akkor vigyük fel neki.-válaszát meg sem várva karon ragadtam és felvonszoltam az emeletre.
.Oké..nagyon fura vagy.-állapította meg.De én nem törődve vele csörtettem be Zayn szobájába,belöktem a mellettem ácsorgó barátnőmet,Zayn  kirohant,mint az őrültek,majd rájuk zártuk az ajtót.És igen..ezt mind 10 másodperc alatt.
-Huh...jók vagyunk.-azzal gyorsan lepacsiztunk.
-Ezt még megbánjátok.-hallottuk az üvöltést a zárt ajtók mögül,de mi csak egy nevetéssel nyugtáztuk.Így robogtunk le az emeletre,ahol a többiek már igen izgatottam vártak minket.
-Na?-kérdezte Perrie
-Sikerült.-vigyorogtam,mire mindenki hujjongatni kezdett.
A nagy örömködés közben megcsörrent a telefonom.Görcsbe rándult a gyomrom mikor ránéztem a kijelzőre,ugyanis azon Eleanor neve villogott.

11.fejezet

                               
                                                                    *Fay*

PartyTimeeeeeeee!-üvöltötte Zayn a limuzin hátsóüléséről.Nagyon fel volt dobódva amin nem csodálkozom.Tisztán leszűrtem a társaságról,hogy már mindenkire rá fér egy kis lazítás.
-Na,ki kér pezsgőt?-ajánlgatták körbe a csábító italt.
-Én,én,én,én.-tartottam oda Harry-nek a poharam.
-Csak szeretnéd..még kiskorú vagy.-nézett rám szigorúan,mire elnevette magát.-Viccelek te igen okos.-lökött oldalba,majd tele öntötte poharam,a szeszes itallal.

Amikor a kocsi lefékezett,már kellően megalapoztuk az estét.Egy szórakozóhely hátsó bejáratánál szálltunk ki,ami tele volt biztonsági őrökkel.
-Ez most komoly?-súgta oda Charlie.
-Mint látod.-vontam meg a vállam,ugyanis én sem igazán értettem,hogy miért nem elég egy testőr.De ha a fiúk ettől vannak biztonságban,akkor nekem oké.
-Min gondolkozol?-kérdezte Harry,miközben megpuszilta az arcom.
-Á,nem érdekes.- mosolyogtam,azzal beléptünk a zenétől hangos helyre.Ugyanaz az az illat fogadott,ami már      Amerikában is oly' sokszor.A jellegzetes cigifüst és alkohol szag keveréke.A látvány sem volt másabb,fiatalok mindenhol. Volt aki a táncparketten,és volt aki a bárnál nyomorgott.Úgy döntöttem,hogy az utóbbiakhoz csatlakozom és rendelek magamnak valamit.A biztonság kedvéért,azért Danielle odaadta az igazolványát,mondván,hogy itt Angliában nem adják ki mindenkinek az italokat.Szépen lassan haladtam át a nagy embertömegben,de végül nagy nehezen odafurakodtam.
-Egy vodkanarancsot.-üvöltöttem át a zenét.
-Igazolvány?-vetette oda lenézően a pultos.
-Máris.-válaszoltam.Mikor a mondhatni nem szimpatikus férfi alaposan átvizsgálta a személyigazolványt,nagy nehezen kiadta az italt.Úgy döntöttem,hogy nem nyomakszom megint végig a tömegen,úgyhogy inkább leültem egy üres székre.
Helló szépség.-hallottam egy hangot,miközben belekortyoltam az italomba.Nemigazán törődtem vele,amíg a hang nem jött egyre közelebbről és közelebbről.
-Hozzád beszéltem cica.-szólt ugyanaz a hang aki már előbb  is.Oldalra fordítottam a fejem.Egy italtól bűzlő,kb.27 éves srácot láttam.
-Ismerlek?-kérdeztem.
-Még nem,de majd fogsz.-mondta,miközben szinte már vicsorgott rám.Épp válaszoltam volna,amikor éreztem,hogy a keze már a combom van.
-Szállj le rólam!-üvöltöttem rá,de az ordító zene sajnos elnyomta a hangomat.Igen..nekem pont muszáj volt egy eldugott sarokban leülni,ráadásul egyedül.Az idegen,befogta a számat,és a hajamat erősen húzva,kiráncigált az épületből.Ordítani akartam,de erős kezei még mindig utamat állták.Minden erőmet összeszedtem,és hátra rúgtam,olyan erősen,ahogyan csak tudtam.Szerencsémre,pont"jó" helyen találtamel és ki tudtam szabadulni karjai közül-Segítsen már valaki.-sikítoztam,de senki nem volt a sötét utcákon.
-Úgysem hall senki.-vigyorgott undorító módon és egyre erőszakosabb volt.A keze már nem csak a combomon volt.Minden erőmet összeszedtem és pofon vágtam.
-Ezt nem kellett volna.-sziszegte,azzal teljes erejéből a falhoz vágott.
-Harry,valaki,bárki se..-üvöltöttem kétségbeesetten,de befogta a számat a szájával,és elkezdett össze-vissza rángatni.Istenem,hosszú idő óta először jöttem el bulizni és akkor is ez van. .Ennyi..itt vagyok védtelenül és ki tudja,hogy miket fog csinálni velem ez az őrült.Fájt..borzalmasan fájt amit csinált és már a ruháimat kezdte tépni rólam.Csak sírtam és kiabáltam,hátha megszán valaki,de már nem bírtam.Feladtam.Üvölthetek amíg csak akarok,de semmi sem lesz jobb.
-Á..-Sírtam a fájdalomtól.
-Fay.-hallottam,hogy valaki a nevemet kiabálja,bár lehet,hogy csak beképzeltem.Ezt hittem egészen addig,amíg valaki le  nem rángatta rólam ezt az undorító perverz alakot.Nem néztem oda.Tudtam,hogy ki az.A könnyeim pedig csak folytak végig az arcomon,miközben egyre csak csúsztam le a földön.Ott feküdtem a földön félmeztelenül,miközben a szerelmem éppen engem védelmez.Azt kívántam,bárcsak tehetnék valamit.De nem tudtam.Nem volt erőm.Jelenleg azért küzdöttem,hogy ne csukódjanak le a szemeim.
Még hallottam,hogy egyre több ember érkezett Harry és az én segítségemre,de innentől kezdve teljes képszakadás.

                                                                *Harry*

Már elég rég,hogy Fay elment italért. Nem tudom.....lehet,hogy alaptalanul,de szerintem valami nincs rendben.
-Nyugodj meg.Biztos minden oké..próbált nyugtatni Niall.
-Én nem lennék abban olyan biztos.-mondtam idegesen,azzal bevetettem magam az ember tömegbe,hogy megkeressem őt.Reménytelennek tűnt.Mintha tűt keresnék a szénakazalban.Csak forgolódtam össze vissza,de semmi. Hiába kiabáltam a nevét, a hangos zene,elnyomta a hangomat.Egyre idegesebb lettem.Vajon hol lehet?Féltem még csak belegondolni is,hogy mik történhettek.Nem..bent nem lehet.Már megtaláltam volna.Csak kint lehet.Nem érdekelt,hogy kit lökök fel,csak rohantam a kijárat felé.
Semmi..sehol senki.Már épp kezdtem feladni,amikor sikoltozást hallottam.A szórakozóhelytől nem messze lévő sikátorból jött.Nem gondolkodtam,csak rohantam.És ekkor megláttam őt.Nem akartam hinni a szememnek.A sejtésem beigazolódott.Ott volt védtelenül,miközben valami mocsok éppen erőszakoskodott vele.
-Fay.-kiabáltam.Mint az őrültek letéptem róla és a falhoz vágtam.Teljes erőmből ütöttem azt a szemétládát,miközben a szemem sarkából láttam,hogy Fay szépen,lassan összeesik.Szívem szerint azonnal a karjaimba vettem volna,de nem hagyhattam,hogy ez az alak megússza.
Még sosem voltam ilyen agresszív,de nem érdekelt.Ez az ember megerőszakolta a szerelmemet.Mert  igen..szeretem őt.Most már ki merem jelenteni.
Éreztem,hogy hirtelen 2 kar megragad,és kezeimet lefogva hátra ránt.
-Harry nyugodj le.-hallottam Liam hangját.
-Tudod mit tett??-üvöltöttem torkom szakadtából.
-Nyugodj meg.-nyugtatott tovább.Körül néztem.Velem szemben Zayn fogta le"ellenfelemet".Charlie,Dani és Perrie pedig Fay-el voltak elfoglalva.-Menjünk.Vigyük be Fay-t a kórházba.Zayn és Niall pedig majd elintézi őt.
-Rendben.-mondtam kissé zavartan és  Liam végre elengedett.Oda léptem Danielle mellé.Ő csak felállt és megölelt.
-Most már minden oké.-mondta kedvesen.Elengedtem,majd Fay-t a karjaimba vettem és úgy siettem vele a kocsiig.Éppen Charlie vágta be maga mögött a kocsiajtót,mikor Fay kezdett magához térni.
-Harry..-nyöszörögte.
-shh.-csitítottam.-nincs semmi baj.Beviszünk a kórházba és ott majd segítenek.
-Ne, kérlek.Ne vigyetek kórházba.Könyörgöm.-nézett rám kisírt szemekkel.
-Rendben. Lou!-szóltam előre- Változott a terv.Haza megyünk.

                                                                 *Fay*

Kinyitottam a szemem.Hirtelen nem fogtam fel,hogy hol is vagyok.Abban viszont biztos voltam,hogy borzalmasan fáj a fejem és minden végtagom.Megdörzsöltem a szemem és láttam,hogy Harry szobájában vagyok.És ekkor összeállt a kép.Az egész tegnap este.Istenem,milyen szerencsétlen voltam.Ha ő nem ment meg..én nem tudom,hogy mi történt volna.Nem is bírtam tovább feküdni,ezért úgy döntöttem,hogy lemegyek a nappaliba.Nagy nehezen föltápászkodtam az ágyról és rögtön a telefonomhoz nyúltam.Láttam hogy 3 nem fogadott van Anyutól és 1 Aputól.Haha...hirtelen milyen népszerű lettem a szüleim körében.A mobilt visszadobtam az ágyra és már úton is voltam az alsó szinthez vezető lépcsősorhoz.Hirtelen megtorpantam.
-Hogy érted azt hogy smároltatok?-Hallottam Niall hangját.
-Figyelj..Így is borzalmas lelkiismeret furdalásom van emiatt.Én nem akartam ezt.Tényleg megkedveltem Eleanort. Annyira sajnálom.-hallottam Charlie zokogó válaszát.Istenem..ugye nem?!
-Sajnálhatod is.-Vetette neki oda lenézően Louis.
-Figyelj Lou. Ebben ugyan úgy benne voltál.Úgyhogy inkább azon tört a szép kis fejed,hogy hogyan békíted ki El-t.Már ha persze kiakarod.- Válaszolta Harry azon a rekedtes hangján.
-Figyeljetek.Szeretném ha erről Fay nem tudna.Rendben? Nem akarom őt ezzel most felidegesíteni.-mondta Charlie.Persze..vagy inkább ezek után nem mer a szemembe nézni.Nem értem..hiszen megígérte,hogy oda fog  figyelni .Azért kíváncsi leszek,hogy mikor akarja elmondani.
Khm..-köszörültem meg a torkom,mire mindenki felém fordult.

10.fejezet

  Az interjúnak vége lett, és a fiúknak még el is kellett énekelniük egy dalt,de még előtte volt egy kis szünet,amikor kijöttek hozzánk.
- Szóval,melyik számot fogjátok előadni?-kérdeztem őket.
- Titok.-vágták rá olyan egyszerre,hogy azt hittem begyakorolták.
- De annyit elárulok,hogy egy teljesen új szám és szerintem tetszeni fog.-árulta el Lou.
-Srácok,kezdünk.-szóltak oda a fiúknak,akik köszönés nélkül rohantak a helyükre.
-Most pedig következzen 5 igen tehetséges fiatal, akik legújabb  Little Things című számukat fogják előadni.Hölgyeim és uraim, ők pedig a One Direction.-hallottam Allen konferálását. És ekkor elindult a szám.
"Your hand fits in mine, like it's made just for me....." Becsuktam a szemem és átadtam magam a dalnak. A szövege.. egyszerűen gyönyörű volt. A mesebeli,tökéletes szerelemről szólt. Arról,hogy ha szeretünk valakit,akkor még a hibáit is tökéletesnek látjuk. Egy olyan érzésről,amiről minden lány csak álmodozik.Egy olyan szerelemről, amiben sokan nem hisznek.Nemrég, még én is közéjük tartoztam. Azt hittem,hogy nincsen olyan,hogy Happyend. Hogy igaz,egy ideig minden tökéletesnek látszik,de aztán jön valami vagy valaki aki tönkretesz mindent.Most hiszek-e ebben? Én magam sem tudom. Az biztos,hogy szerelem létezik.De,hogy tökéletes? Nem tudom. Csak reménykedni tudok,hogy létezik.Végre úgy érzem,hogy van rá esély. Sokan azt mondják,hogy minden rossz után jön valami jó. Az eddigi életemben ez teljesen beigazolódott.Hogyha ez tényleg mindig így van,akkor most végre valami jónak kell jönnie. De közben ott van a gondolat,hogy valami úgy is lerombolja a tökéletességet.
"I know you've never loved the sound of  your voice on tape,you never want to know how much you weigh,you still have to squeeze into you jeans ,but you're perfect to me." Harry szólója. Ez volt az a rész amikor éreztem,hogy egy könnycsepp csordul ki a szememből. Olyan nehéz elhinni,hogy egy ember tényleg képes így szeretni valakit.De egy biztos.Ha egyszer megtalálod azt a bizonyos személyt,akkor soha ne engedd el.
A számnak vége lett,de én még mindig könnyeztem.Ránéztem Harry-re, aki tekintetét mélyen belém fúrta.Éreztem.Éreztem,hogy kezdek szerelmes lenni.És remélem,hogy ez az érzés nem egyoldalú.
Oldalra fordítottam a  fejem,hogy lássam Charlie-t is úgy meghatotta-e a szám,mint engem.Hát igen.Az ő szemei is könnybe borultak.Lehet,hogy hülye vagyok,de szerintem megint Louis-t bámulta.Kezdett nekem ez az egész gyanús lenni.-Majd később rákérdezek.-mondtam magamban. Nem szóltam semmit,csak mosolyogva átöleltem.Láttam,hogy a fiúk elindultak felénk. Charlie-val egymásra néztünk és,mint az őrültek rohanni kezdtünk feléjük majd  a nyakukba vetettük magunkat.Csak álltunk ott ölelkezve mint egy nagy család.
-Azért ennyire nem volt jó.-nevetett Niall.
-Nem.Ez gyönyörű volt..-válaszoltam és ezzel el is indultunk kifelé.Egy kicsit távolabb mentünk a stúdiótól, és azonnal odabújtam Harry-hez.
-Könnyeztél.-suttogta.
-Tudom. Mert ez csodálatos volt.-hajoltam oda hozzá és megcsókoltam.Nem volt hosszú,de mionden érzelem volt benne.Nem akartam.hogy elengedjen.
-Végig rád gondoltam.
-Én pedig rád.-mosolyogtam.
-Akkor most Party Timeeeeeeee.-Üvöltött Lou torkaszakadtából.
-Mi van? -kérdeztem.
-Megyünk bulizni.-jöttek oda a többiek is.
-És jön El, Danielle és Perrie is.-vigyorgott Zayn.
-Hát akkor asszem nem mondhatunk nemet.-ölelt továbbra is Harry.

Megyünk bulizni  és egy  kicsit félek.Már régóta próbálok távol maradni a szórakozóhelyektől. Azért jöttem Londonba,hogy magam mögött hagyjam a régi életem és tiszta lappal kezdjek. De végül is egy estétől nem lehet semmi bajom.
-Figyelj Charlie , mi van köztem és Lou között? De most komolyan.Látom,hogy hogy nézel rá.Ráadásul olyan furcsák vagytok mind a ketten. Miután megöleltétek egymást, olyan távolságtartóak lettetek.
-Hát..igazából semmi.Csak..
-csak..?
-Hát...tudom,hogy nem volna szabad egyáltalán ilyenen gondolkodnom,mert barátnője van, de talán egy icipicit többet érzek iránta mint barátság. És tudom,hogy ez hülyeség,de mi van,hogyha ő is így érez?
-Az biztos,hogy nemcsak te,hanem ő is furcsán viselkedett,de attól még tényleg barátnője van.Figyelj,ma este bulizni megyünk,ahol a pia is szinte kimaradhatatlan.Éppen ezért kérlek.ne veszítsd el a fejed.Rendben?
-Rendben.Viszont el kéne kezdeni készülődni,mert a fiúk mindjárt itt vannak.
-Hallod, ez nem egy rossz ötlet.-kuncogtam.
Én egy aranyszínű, hosszú ujjú, rövid egybe ruhát vettem fel, fekete harisnyával és cipővel.

Charlie egy rövid, lenge,rózsaszín egybe ruhát vett fel fekete magassarkúval.

Mikor mind a ketten késznek nyilvánítottuk magunkat, úgy döntöttünk,hogy megnézzük, itt vannak-e már a fiúk.Na igen.Mikor lenéztünk az ablakon,megpillantottuk Harry fekete Range Roverét.

-Huh...gyönyörűek vagytok.-ölelt meg először engem,majd Charliet,mikor leértünk a lépcsőn.
-Ez igazán megtisztelő.- mosolygott bájosan Charlotte.
-Szóval..akkor most hova is megyünk pontosan?-kérdeztem.
-Először elmegyünk hozzám,hogy mindenki megismerjen mindenkit,aztán majd ahogy az este hozza.-vigyorgott idiótán Harry.
Láttam Charlie-n,hogy még mindig nem hiszi el teljesen ezt az egész "ismerem a One Direction" dolgot.
Az igazság az,hogy még én sem teljesen.

                                                                    *Charlie*

Úton vagyunk  a One Direction házba, és ahelyett,hogy tök fel lennék dobódva, hihetetlenül ideges vagyok.
Igazából megmagyarázni sem tudom,hogy miért. Talán Louis miatt? Vagy esetleg Eleanor az oka? Nem tudom... De az biztos,hogy nincs jó előérzetem az estével kapcsolatban.
Hirtelen fékcsikorgásra lettem figyelmes,mire kinéztem az ablakon.Azt hittem menten elájulok.
Egy hatalmas, szinte palota előtt álltunk meg.
- Mi most ide jöttünk?-kérdeztem tátott szájjal.
-Pontosan.Üdvözöllek a Stylinson birtokon.-vigyorgott Harry.
-Na gyerünk gyerünk menjünk,mert már meg akarom ismerni a többieket.-ugrott ki a kocsiból Fay.

Szépen lassan lépdeltem az ajtóig és egyre idegesebb voltam.
-Sziasztoooooook.- nyitotta ki az ajtót Zayn hatalmas vigyorral az arcán.
-Hahó.-ölelte meg Fay.
-Lányok ő itt Perrie.-Mutatta be nekünk büszkén barátnőjét.Meg kell mondanom,hogy Perrie nagyon nagyon szimpatikus volt. Ráadásul hihetetlenül gyönyörű is.Na ilyenkor jön elő a kisebbségi komplexusom is.
Liam ugyanígy bemutatta nekünk Danielle-t. Na hát vele sem voltam másképp.
És ekkor jött Eleanor.

-Sziasztok. El vagyok.-mosolygott kedvesen.
-Remek.-motyogtam-Úgy értem, örülök,hogy megismerhetlek.-varázsoltam arcomra egy műmosolyt,miközben magamon éreztem Fay,"mi a francot csinálsz?" pillantását.Mikor túl voltunk a bemutatkozáson, hirtelen megszomjaztam.
-Srácok,merre találom a konyhát?-kérdeztem.
-Majd én megmutatom.-ajánlotta fel kedvesen El. Király.gondoltam magamban.
-Szóval Amerikából jöttél?-kérdezte.
-New Jersey-ből.-és bekövetkezett a kínos csend.-ő...és hogy ismerted meg Lout?-törtem meg a csendet.
-Hát....igazából én is csak egy sima Directioner voltam,aki elment egy koncertjükre.De még előtte találkozhattam velük.És hát onnantól kezdve szerelem volt első látásra.-pirult el.
- Ez aranyos.És mit éreztél mikor először megláttad?
-Nem is tudom.A szívem majd kiugrott a helyéből és nem tudtam másra gondolni.Ezernyi pillangó repdesett bennem és még sorolhatnám évekig.-válaszolta vidáman.
És ekkor jöttem rá,hogy ez a lány tényleg aranyos és én soha nem akarnék semmi rosszat neki.Csak egy gond volt.Hogy én is ugyanezt éreztem.

9.fejezet

Úgy érzem,teljesen túl vagyok a múlton.Olyan régóta emésztett már, de sosem volt bátorságom elmondani senkinek az igazságot. És most megtettem.Végre elmúlt a szorongás, a fájdalom, és a bűntudat amit eddig éreztem.Persze, azt nem mondom,hogy elfelejtettem. De a szomorúságomat most egy egészen más dolog vette át.Rózsaszín köd, amit már olyan régen éreztem. A tudat hogy van mellettem valaki, akire mindig számíthatok felbecsülhetetlen.Nem is tudom mennyi idő telhetett el azóta ,hogy itt vagyunk az erdőben.Elvesztem az időérzékem ha vele vagyok.

- Köszönöm. - suttogtam a nyakába,miközben ő még mindig védelmezően ölelt.Nem engedett el.Éreztem,hogy nem néz rám másképpen,azt,hogy megért engem.

-Tudod,ezt még meg kell szoknom.- céloztam az összekulcsolt ujjainkra.

- Miért ez olyan rossz? - kérdezte Harry drámaian.

-Aha.Borzalmas.-nevettem,miközben egy apró csókot leheltem ajkára.- Amúgy téged az nem zavar,hogy bármelyik pillanatban lefényképezhet minket egy paparazzi? - kérdeztem,ugyanis már nem az eldugott kis erdőben voltunk,hanem a nyílt utcákon sétálgattunk.Jó,mondjuk az is igaz ,hogy Harry napszemüveget és sapkát viselt,de akkor is.

-Ha téged nem,akkor engem sem.-mondta.-Ez nagyon nyálasan hangzott,igaz? 

-Igen.-néztem rá.-De nem bánom.-mosolyodtam el,mire megajándékozott egy puszival.
-Figyelj...Ma lesz interjúnk az Allen Carr show-ban és szinte biztos vagyok benne,hogy meg fogják kérdezni, van -e barátnőm.És...
-Én...nem is tudom.Még nembiztos,hogy el szeretném mondani a világnak.Az még túl gyors lenne nekem.
-Megértelek.-mondta-Viszont mi lenne ha eljönnél a stúdióba? Charlie-t is hozhatnád magaddal.
-Hát, végül is miért ne?

Mondanom sem kell,hogy amikor Charlie megtudta,hogy hova is megyünk este, teljes extázisba került.Olyan szinten sikítozott,hogy a szomszédszobából átdörömböltek.Persze én erre olyan röhögőgörcsöt kaptam,hogy már át is jöttek.
-Ki mondta,hogy normálisak vagyunk?-nevettem
-Ő...mondta ezt valaki?
-Költői kérdés volt,okoskám.-öltöttem rá ki a nyelvem.
-Hahaha.-Kacsintott.-De amúgy mit mondunk,ha megkérdezik,hogy kik vagyunk?
-Hát..barátok?
-Ja,mert ezt beveszik.
-Jól van na.Ne bántsd az ötletelőt.-durciztam be.-Viszont,el kéne kezdeni készülődni.

Én egy kék rövid,egybe ruha mellett döntöttem,aminek a két oldalán volt egy vágás. A hajamat egy kontyba fogtam fel,hozzá egy karika fülbevalót választottam. Charlie egy rózsaszín felsőt vett fel, és hozzá egy szintén pink színű,virágos szoknyát választott.A hajába pedig egy lila hajpántot tett.

Miután mindketten késznek nyilvánítottuk magunkat, kaptam egy üzenetet Harry-től.
"Mindjárt ott a kocsi értetek. Már várom,hogy láthassalak.     Xx-H"

-Hát akkor menjünk.-kiáltott Charlie.

                                                                       *Charlie*

Hát akkor menjünk.-Kiáltottam.Nagyon-nagyon izgultam.Hihetetlen ami ilyen rövid idő alatt történt velünk.Itt vagyok Londonban,az álmaim városában.Egy jó kis munkám van a Nando's-ban.
Fay pedig...még ezeken kívül ,ilyen rövid idő alatt szerelmes lett.Igaz ezt így még nem mondta ki, de csak úgy lesüt róla.A választottja pedig nem más mint Harold Edward Styles. Persze.Imádom őt,hiszen Directioner vagyok.Viszont féltem is Fay-t. Hiszen Harry nem arról híres,hogy annyira meg szeret állapodni.Ráadásul majdnem minden este más lányokkal látjuk. Tudom azt,hogy Fay-nek már tört össze a szíve és,hogy nagyon nehéz időszakon ment keresztül. A legjobb barátnőm és nem akarom,hogy bántódása essen.
Ámde most,úton vagyunk az Allen Carr show-ba. Mikor leértünk az udvarra, egy hatalmas fekete autó állt ott. Olyan mint amiben a hírességeket szállítják. Teljesen ledöbbentem mikor megtudtam,hogy ez a hatalmas kocsicsoda értünk jött.
-Ms.Chamberlin, Ms.Scott - nyitotta ki az ajtót a sofőr.Minket sem kellett kétszer kérni és bevetődtünk a hátsó ülésre.
-Huh.Ez azért nem semmi.- mondtam.
- Gondoltam,hogy Harry valami jó kis kocsit fog küldeni,de ez azért nem semmi.Te jó isten, még pezsgő is van, meg mini tv.-ámuldozott Fay.
-Szerintem használjuk ki .-kacsintottam.

Egy kis kocsikázás után,már meg is érkeztünk a stúdióhoz.
-Na izgulsz? Mert én nagyon.-jelentettem ki.
-Na gyere ,menjünk.-suhant el mellettem.Hát természetesen az ajtónál volt egy kis gond,ugyanis nem akartak minket beengedni, ezért ki kellett hívni a fiúk menedzserét,aki persze rögtön segítségünkre sietett és jól letolta    a biztonsági őrt.A stúdió belső része nem lepett meg,ugyanis mindig is függője voltam ennek a show-nak és vagy ezer képet láttam már a belsejéről is.Akkor viszont meglepődtem,amikor előttem állt a One Direction díszes társasága.
- Szóval, srácok, bemutatom Fay-t és Charliet.-jött oda hozzánk Harry. Elég vicces volt amikor ő próbálta megcsókolni az én kis barátnőmet,ő meg próbált elhúzódni. Egy kis időbe telt mire szegény srácnak leesett,hogy mi van.
-Jó végre megismerni titeket,Ha már minden percbe ti vagytok a téma.-nevetett Liam.
- Mert ti olyan keveset szerepeltek a beszélgetéseinkben.-mosolyogtam rá vissza.Sorba megölelgettük egymást.Viszont valami fura volt. Mikor Louis megölelt, az valahogy más volt.-Ne ne ne ne ne. Verd ezt ki a fejedből Charlie. Neki barátnője van.- szidtam magam gondolatban.Épp csak pár szót váltottunk egymással amikor  egy statiszta már oda is jött hozzánk,hogy a fiúknak menniük kell.Igaz nehezen, de elengedtünk őket.
Tudom,hogy nem szabadna,de nem tudok másra,csak Lou-ra gondolni.Miután megölelt - lehet,hogy csak beképzelem-olyan furán viselkedett. Távolságtartó volt. Éppen megkérdeztem volna Fay-t, amikor csörgött a telefonja.

                                                                  *Fay*

Lesokkoltam,amikor megláttam a csörgő telefonom kijelzőjét.Nem másé,mint az apám neve villogott.Már nem is tudom,hogy mikor beszéltünk utoljára,most meg hirtelen felhív?
-Nem veszed fel? -hallottam Charlie hangját.
-Ja de,persze.-Mondtam zavartan.Egy kicsit odébb vonultam és megnyomtam a kis zöld gombot.
-Apa?-szóltam bele bizonytalanul.
-Szia Fay.-mondta,azon a tipikus merev hangján.-régen beszéltünk.
-Figyelj.Ennyi idő után, nem hívsz fel csak úgy érdeklődni.És ezt te is tudod.
-jól van.Tudom,hogy elcsesztem, de tényleg szeretném jóvá tenni.-éreztem,hogy bekönnyesedik a szemem.
-Ezen már nincs mit rendbe hozni.Csak mond meg,hogy mit szeretnél.
-De ne mond,hogy én nem próbáltam meg.   Kimberly látogatóba megy hozzád Londonba.
-Hogy mi? -értetlenkedtem.
-Jó,igaz.Az egyik barátnőjét megy meglátogatni,de egyúttal hozzád is benéz.Próbálj meg kedves lenni.Három nap múlva érkezik.menj ki érte a repülőtérre.
-Hát,köszönöm,hogy ennyi év után szíveskedtél felhívni azért,hogy legyek kedves a nevelt lányoddal,akit még életemben nem láttam.Hát nagyon köszönöm.-Azzal lecsaptam a telefont.Annyira tudtam,hogy nem azért hív,hogy érdeklődjön felőlem.A saját lánya felől.
-Minden rendben? - jött oda aggódva Charlie.
-Persze,minden oké.-töröltem le a könnyeimet.-Már el is kezdődött az intejú? - váltottam gyorsan témát és a fiúk felé fordultam.Nagyon élveztem az egész műsort.Ez a pali tényleg nagyon vicces.Elfeledtette a gondokat.

-Na és fiúk.Mi újság lányok terén?-tette fel a rettegett kérdést Allen.
- Én még mindig együtt vagyok Eleanor-ral.-válaszolta Lou. Erre Charlie mintha egy kicsit zavarban lett volna.De inkább nem kérdeztem rá.-Liam, Danielle-el, Zayn pedig Perrie-vel.
-Na és te Harry?
-Jelenleg nem járok senkivel.-adott egyszerű és tömör választ,miközben kinézett rám.
-És a két lány akivel jöttél? Valamelyikőjük?-faggatta tovább.
-Ők csak barátok.-válaszolta.

8.fejezet

                                 

Éreztetek már azt,hogy a szívetek hevesebben ver és majd' kiugrik a helyéről, amint meglátjátok azt a bizonyos személyt?Azt,hogy valakinek fontos vagy és törődik veled? Mert én pont ezt érzem.De ennek ellenére bizonytalan is vagyok. Bizonytalan,mert nem lehet az,hogy valami ennyire gyorsan,egyszerűen és zökkenő mentesen történjen velem.Félek,hogy egyik pillanatról a másikra valami tönkreteszi a boldogságomat.Elmélkedésemből az épp a szobába becsörtető Charlie zavart meg.
-Na hali te kis szerelmes.-vigyorgott rám.
-Ezt meg honnan veszed?-tettettem a hülyét.
-Jajj drágám az arcodra van írva.Amúgy meg, egyértelmű,hogy történt veled valami tegnap, amit nem mondasz el.-vágta be a durcát.
-Jólvan na elmondom. Szóval tegnap mikor leléptünk Nando's-ból,hát eléggé összevesztünk. Egyik pillanatban még minden rendben volt, a másikban meg elkezdett kérdezősködni rólam és Lou-ról. Én persze mondtam neki,hogy nincs köztünk semmi, de ő nem hitt nekem. És tulajdonképpen ezen vesztünk össze és ott hagytam.Visszarohantam egyenesen a szobámba. Egy kicsit késöbb valaki dörömbölni kezdett az ajtómon, és mikor kinyitottam Harry állt ott és megcsókolt.
-Megcsókolt? Úristen úristen úristen.-kezdett ugrálni össze vissza.-És akkor most együtt vagytok?
-Hát nem tudom.Még nem igazán beszéltünk róla.De sajnos muszáj lesz.-mondtam, mikor sms-t kaptam.

                                                                     *Harry*

4 nap. Ennyi idő telt el azóta,hogy először megláttam Fay-t énekelni a Nando's ban. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy a közeljövőben ilyen érzéseket fog kiváltani belőlem valaki. És megtörtént.Most már tudom,hogy okkal támogattam Niall ötletét a kajálással kapcsolatban.Biztos vagyok benne,hogy nem volt véletlen.Igaz még nem tudom  és nem is akarom kijelenteni,hogy szeretem Fay-t, de azt érzem,hogy ő nem egy olyan lány, aki a hírnévért vagy a pénzért lenne velem.Hanem önmagamért.És valljuk be,hogy amióta híres lettem,még nem találkoztam ilyennel.Igaz még csak most ismertem meg, de úgy érzem,hogy neki elmondhatom  minden érzésemet.Nem kell megjátszanom magam,hanem önmagam lehetek. A srácokon kívül, nem igen van erre példa.És hogy miért akadtam ki hirtelen a róla és Lou-ról készült képek miatt? Mert attól függetlenül,hogy tudtam,nincs köztük semmi,féltem attól,hogy elveszíthetem.Éppen ezért rohantam utána.Mikor kinyitotta az ajtót, nem is gondolkodtam,csak ösztönből megcsókoltam. Úgy éreztem,hogy ezt kell tennem. És mikor visszacsókolt, azt éreztem,hogy egy teljesen más világba kerültem.Egy gondok nélküli tökéletes helyre, ahol csak ketten vagyunk.Ő és én. Éppen ezért, (attól függetlenül,hogy reggel volt,ráadásul hétköznap)úgy döntöttem küldük neki egy sms-t:
                                                Nincs kedved velem tölteni a napot?    xx H.
Egy perc sem telt el, és már jött is a válasz.
                                                Neked is jóreggelt.:) amúgy épp úton vagyok suliba :S  Xx-F.

                                               És az minket mióta is zavar? :) A bejárat előtt várlak.  xx H.
Válaszát meg sem várva ültem be a Range Rover-embe. Már csak azt kellett kitalálnom,hogy mit is csináljunk.

                                                                       *Fay*

És az minket mióta is zavar? :) A bejárat előtt várlak.  xx H.-olvastam.Akaratom ellenére is mosoly húzódott a számra.Igaz nem is olyan régen ment el, de már most hiányzik.Mondjuk tökjó, hogy eddig kemény 1x voltam suliba,de jelenleg ez sem izgatott.Csak az járt a fejemben,hogy mit fogunk csinálni ma együtt.Szerencsémre az én drága Charlie-m bele ment abba,hogy falazzon nekem,így mikor megérkeztünk a bejárathoz, már feltűnés nélkül, mentem is a parkolóba.Egy-két perc múlva, már meg is láttam azt az ismerős autót.Meg sem vártam,hogy leparkoljon,már pattantam is be az anyósülésre.
-Jó reggelt!-köszönt Harry vidáman.
-Halihó.-mosolyogtam-Tényleg tök jó,hogy itt állunk az út közepén,de szerintem mennünk kéne,mert már észrevehették,hogy "eltűntem".-Mondtam,ugyanis nem igazán hiszem,hogy elhitték Charlie meséjét.

                                                                 *Harry*

Úgy döntöttem,hogy először is elviszem őt, a kedvenc kedvenc helyemre, egész Londonban.
-Szóval hova is megyünk?-kérdezte.
-Meglepetés.-vigyorogtam sejtelmesen.-de szerintem tetszeni fog.
-Remélem is.-húzta ki magát.Már elég régóta kocsikázhattunk, amikor megérkeztünk.Mikor kiszálltunk a kocsiból ugyan azt a finom illatot éreztem, amit minden alkalommal, mikor idejövök.A finom, eső utáni növény illat. Fay szemét bekötöttem egy kendővel,hogy ne láthassa hol vagyunk.
-Tuti,hogy elfogok esni.Te nem tudod,hogy én mennyire béna és ügyetlen vagyok.Hagy vegyem le a kendőt, lécci.-könyörgött.De én csak nevettem.
-Nyugi.Bízz bennem.
-Hát én figyelmeztettelek.-Mondta,miközben neki ment egy fának.
-Basszus.-kiabálta.Én nem bírtam tovább és keservesen röhögni kezdtem szegény lányon.Ő meg csak sértődöttem keresztbe tette a kezeit.-bízzak meg benned mi?-kérdezte.
-Ahham. Ugyanis itt vagyunk.-Azzal levettem a szeméről a kendőt. Kíváncsi voltam a véleményére.
-Azta.
-Na? Milyen?
-Ez...ez valami elképesztő.-ábrándozott.Pedig alapjába véve, nem egy nagy szám. Egy elhagyatott erdő.Ahol pedig épp vagyunk az egy tisztás féleség lehet,amin egy régi játszótér van.Mellette kő romok állnak, amik valaha egy szökőkutat alkothattak.Igaz a hely régen nem látott fűnyírót, de mind ennek ellenére, ez a legcsodálatosabb hely a világon.
-Igazából, az sem biztos, hogy ez itt még London, de... az biztos,hogy gyönyörű.Sokszor jövök ide.Néha dalt írni és néha csak gondolkodni.
-Ki gondolná, hogy a nagy Harry Styles , ilyen bámulatos helyekre jár.Na meg persze azt,hogy ilyen érzelmes.Ez a hely.. a legjobb dolog amit életemben láttam.-Mondta, azzal leült a régi játszótér egy darabjára.
-Te vagy az első akinek megmutattam ezt a helyet.Az igazság az,hogy régen, mikor a családdal, eljöttünk Holmes Chapel-ből Londonba, Gemma, a nővérem  hozott ide először. Azóta rengeteget járok ide.Szóval egyedül mi tudunk erről a helyről.
-Hát akkor most megtisztelve érzem magam.-mondta Fay,  mikor hirtelen megcsúszott a kövön és én pedig ösztönszerűen tartottam meg.Ott voltunk,ketten az erdő közepén,egymás karjaiban.Lenéztem a szájára, és közelítettem felé.Ajkaink épp össze értek, mikor elfordította a fejét.
-Mi a baj?-kérdeztem tőle suttogva.
-Még mielőtt bármi is történne köztünk, el kell mondanom valamit.-Válaszolta,miközben könnyei folyni kezdtek.

                                                                         *Fay*

Úgy érzem itt az ideje,hogy elmondjam az igazat.
-A szüleim válása után, nem igazán jártam haza.-kezdtem bele-Egyre többet voltam, a barátaimmal és ezáltal az ő barátaikkal is. Így ismerkedtem meg Nate-el.Nagyon sokáig csak barátok voltunk.De ahogy egyre többet voltunk egymással, elkezdtünk többet érezni a másik iránt.Eleinte még nem vallottuk be,talán még magunknak sem.Egy kis idő múlva,már nem bírtuk magunkban tartani az érzéseinket,így elkezdtünk randizni.Szerettem őt.Mindennél jobban.Ugyanígy éreztem akkor is,mikor már 2 éve jártunk.Bármit megtettem volna érte,de ő nem volt elég erős.Ugyanis 7 hónapja a szüleinek és a testvérének autó balesete volt.Mind a 3-an meghaltak.Én voltam vele amikor közölték vele a hírt.Teljesen összetört.A történtek után vagy egy hónapig nem láttam,amikor kaptam tőle egy üzenetet,hogy találkozzunk.Én persze naív módon azt hittem,hogy már minden rendben van.A Road hídnál találkoztunk New Jersey egy elhagyatott részén.-Ez volt az a pont amikor nem bírtam tovább és eltört a mécses.-Mikor megérkeztem ő már ott várt rám,de nem köszönt,csak a vizet és a hidat bámulta.Rögtön megértettem,hogy mit akar tenni.Könyörögtem neki,hogy ne tegye.De nem hallgatott rám,hanem elkezdett búcsúzkodni."Bocsáss meg nekem.Szeretlek Fay." Ezek voltak az utolsó szavai, azzal leugrott a hídról.Üvöltve borultam le a földre.Fájt.Iszonyatosan fájt.A tudat,hogy többé nem lehetek vele,megőrjített.-Folytak tovább a könnyeim-Nagyon sokáig utána akartam menni,de erős maradtam.Már amennyire,ugyanis ezek után elkezdtem bulizni.Egyfolytában ittam és partiztam. Ebből állt az életem.Éppen ezért küldött ide Londonba Anyukám. És Charlie...ő pedig nem a rokonom,hanem a legjobb barátnőm.Nem is tudom miért mondtam ezt én csak...sajnálom.-borultam sírva a nyakába.
-shh..-nyugtatott Harry. Mindennél jobban esett most a karjaiban tudni magam,biztonságban.

7.fejezet

Nem kicsit lepett meg, amit a laptopon láttam. Vagy egy millió képvolt rólam és Louis-ról, ahogy épp meg ölel .Na és persze a szalagcím nem más volt, mint "Louis Tomlinson lecserélte Eleanort?"

-Mégis mikor akartál szólni?És csak úgy eltűnsz?Hát nagyon köszönöm..
-Charlie . Kezdjük ott,hogy nem járok vele. Másodszor pedig,ha egy kicsit lenyugodnál, elmesélném,hogy mi történt velem.-És ezzel bele kezdtem a történetembe.
-Azta...szóval akkor most mi van veled és Harry-vel.?-kérdezte Charlie.
-Nem tudom. Tegnap óta nem igazán beszéltünk.
-oké,ezt értem.De mit érzel iránta?
-Hát...Nehéz erre válaszolni. Az egyértelmű,hogy belé tudnák szeretni.De én nem biztos,hogy ezt szeretném.
-De miért?
-Hát..először is. Charlie, ő egy sztár. Egyfolytában utazik. Ráadásul bármelyik lányt megkaphatja a világon, és te magad mondtam,hogy nem igazán szeret megállapodni.Mi egy teljesen külön világ vagyunk. És ebbe bele kell törődnöm.
-Figyelj, lehet,hogy híres, de attól még..-kezdte el mondani, de félbeszakítottam.
-Nem csak ez a baj.Én..-éreztem,hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon,és újabbak követik.-Én csak,még nem tudom,hogy készen állok-e egy új kapcsolatra.Kérlek ne kérdezd,hogy miért.Még nem tudok beszélni róla.
-Hé,majd elmondod,ha készen állsz rá. De ha egy tanácsot adhatok. Egy próbát mindenképpen megér ez a Harry dolog. És mellesleg, akkor mostantól az unokatesódat kell játszanom?
-Te aztán tudsz témát váltani.-töröltem le könnyeimet.-És igen.Mostantól rokonok vagyunk.-öleltem meg,de ekkor megszólalt a telefonom.
-Haló?-szóltam bele bizonytalanul,mivel ismeretlen szám volt.
-Szia Fay.Harry vagyok.Figyelj ne haragudj,hogy reggel csak úgy leléptem,de muszáj  volt.
-Semmi baj megértem.-Mosolyogtam.-egyébként meg, elvoltam Lou-val.
-Ja gondolom.-nevetett a telefonba.-Amúgy arra gondoltam,hogy valamikor összefuthatnánk.Már persze, csak ha akarod.
-hát.....-húztam az agyát-legyen.Ma este fellépek a Nando's ba .Oda jöhetnél.
-Ezt meg is beszéltük.
-Akkor hétkor.
-Hétkor.Szia.
-Szia.-mondtam a telefonba mosolyogva.Hihetetlen.Amikor meghallottam a hangját a gyomromban pillangók repdestek.És amikor elköszönt,úgy éreztem,nem bírom ki estig,hogy láthassam.
-Tudod mit? Igazad van.Hallgatni fogok a szívemre.-mondtam Charlie-nak.
-Akkor jó. Szóval este találkoztok.-ugrándozott az a hülye az ágyon.
-Viszont, már alig van egy óránk,hogy odaérjünk,szóval kérlek,könyörgöm segíts elkészülni.

Ezt sem kellet többször kérnem,ugyanis az én drága "unokatestvérem" kezelésbe vett, miközben,én a ma esti számokat kezdtem el gyakorolni. Először is ruhát kerestünk.Hosszas gondolkodás után,egy pöttyös szoknya mellett döntöttünk, amihez egy zöld kardigánt vettem és egy övvel fogtam össze.

A hajamat csak simán kiengedve hagytam.Felraktam egy kis sminket ( szempillaspirál, szájfény), és már indultunk is a  Nando's ba.

-De jó,hogy megjöttetek.-jött oda hozzánk Mr.Morrison.-Charlie, mindjárt kezdődik a műszakod, úgyhogy készülj, Fay, neked meg van 5 perced.
-Igenis uram.-Mondtuk egyszerre. A gitáromat a nyakamba akasztottam, és már mentem is fel a színpadra.A szememmel végig a közönséget pásztáztam,de Harry-t sehol sem találtam.Tovább nem várhattam,úgyhogy bele is kezdtem az első számomba, ami nem más volt ,mint Cher Lloyd-tól a "Love me for me". "Cause I don't want u to love me ,If you don't wanna love me for me." Épp ezt a rész énekeltem, amikor nyitódott 
az ajtó és belépett ő.Nem bírtam ki,hogy ne mosolyodjak el. A számnak vége lett, ahogy az ezt követőknek is.Nagy nehezen levánszorogtam a kis színpadnak nevezett emelkedőről.Miután Mr.Morrison gratulált, rögtön a pulthoz siettem,ahogy múltkor is tettem és vártam.
-Ez gyönyörű volt.-hallottam a hátam mögül.Nem néztem hátra.Tudtam,hogy ki az.
-Köszönöm.-válaszoltam mosolyogva.És ekkor leült mellém.
-Régen láttalak.-kuncogott Harry.
-Ugye? Egyébként még mindig meg vagyok sértődve a reggeli ébresztő miatt.-néztem rá teljesen komolyan.
-Hát akkor,engedd meg,hogy kiengeszteljelek egy jó kis sétával.
-Legyen.Kapsz egy esélyt.-vigyorogtam.
-Hé,ő nem az unokatesód?-mutatott az épp előttünk elhaladó  Charlie-ra.
-ő...de. Bemutatlak neki.-válaszoltam zavaromban és oda hívtam az én legjobb barátnőmet.
-Szia.-mondta vidáman a szőkeség-Charlie Scott vagyok,Fay unokatesója.Te pedig biztosan Harry vagy.-játszotta a szerepét.
-Az volnék.Örülök,hogy megismerhetlek.
-Én is,viszont nekem mennem kell dolgozni.Remélem még össze futunk.Sziasztok.-Azzal elviharzott.

Még egy kicsit üldögéltünk a Nando's-ban,majd elindultunk,igazából még mi sem tudtunk,hogy hova.
-Szóval...láttam azt a cikket rólad és Lou-ról.
-Tudom én is.Annyira szánalmas,hogy mi mindent..várj.Ugye te nem hiszed,hogy..?Jézusom Harry. Nincs köztem és közte az égvilágon semmi.Bízz bennem.
-Akkor még is miért ölelgettétek egymást?-kérdezte gúnyos hangnemben.
-Most mi bajod van?-emeltem fel a hangom.-Előbb még semmi bajod nem volt,most meg hirtelen ilyen vagy.
-Mi bajom? Az hogy a legjobb barátom és a lány aki tetszik nem mondanak igazat.-kezdett kiabálni.
-Nem mondunk igazat?-kérdeztem hisztérikusan-Hát tudod mit, nem tudom,hogy hirtelen mi bajod van, de nem tartozom neked magyarázattal.-azzal elrohantam.Csak rohantam a sötétben.Éreztem,hogy a könnyeim folyni kezdtek.Most miért nem bízik meg bennem? Az egyik pillanatban még minden tökéletes, a következőben meg már az utcán üvöltözünk egymással.

Egy ideje rohantam az utcán, amikor végre megláttam a koleszt.A portással mit sem törődve rohantam az emeletre ,egyenesen a szobámba.Az ajtót kulcsra zártam,és sírva dőltem le az ágyra.Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor valaki kopogott az ajtón.Először nem törődtem vele,de amikor már percekkel késöbb dörömbölt is az illető megelégeltem.Abban a pillanatban,ahogy kinyitottam, valaki letámadta az ajkaimat.Nem kellett kinyitnom a szemem.Tudtam,hogy ki az.
-Te mégis mit csinálsz?-kérdeztem suttogva.
-Azt amit már rég meg kellett volna tennem.-suttogta vissza Harry, és újra megcsókolt.Életem legjobb csókja volt.Minden érzelem volt benne. A pillangók,pedig csak úgy repdestek a gyomromban.Nem akartam őt elengedni.Meg akartam állítani az időt,hogy együtt lehessünk.Csak ő és én.

6.fejezet

Másnap reggel arra ébredtem,hogy valaki engem néz. Olyan szinten álmos voltam, hogy akármennyire is érdekelt ki az, nem bírtam kinyitni a szemem.Viszont mikor az a valaki elkezdett kuncogni, nem bírtam tovább. Gondolhattam volna. Louis Tomlinson állt mellettem és rajtam röhögött.

-Ömm... Mi ilyen vicces?-kérdeztem kómás hangon

-Igazából semmi. Csak már fél órája állok itt és csak most ébredtél fel.-röhögött tovább.És ekkor ugrott be igazán a tegnap este.Az én nagy tájékozódási képességem és Harry. Akármennyire is fáradt voltan,nem bírtam tovább feküdni.Amilyen határozottan ültem fel, olyan határozottan is feküdtem vissza ugyanis Lou úgy döntött,hogy vizipisztolyos ébresztésben részesít. Na én meg persze sikítozva rohantam ki a szobából. Az a hülye gyerek meg végig kergetett az egész lakáson,mígnem beleütköztem valamibe. Pontosabban valakibe. Mikor felnéztem,Harry arcával találtam szembe magam, ami egyszerre sokkot,ijedséget,döbbentséget és fuldokló nevetést tükrözött. Nem bírtam tovább, és mind a hárman hangos nevetésben törtünk ki.Merje valaki azt mondani,hogy normálisak vagyunk.

A mi kis vizipisztolyosos akciónk után úgy döntöttünk,hogy reggelizünk valamit.Rám hárult az a nemes  feladat,hogy süssek valamit. Hát nem vagyok  valami nagy szakács. A tudásom a palacsintára korlátozódott,úgyhogy azt csináltam nekik.

-Amúgy nem úgy volt,hogy El-nél leszel?-kérdeztem Louis-tól. 

-Ott is voltam.Csak hazajöttem.-nyögte válaszkén,két falat között.-De tetszett az ébresztőm,ugye?

-Csodálatos volt.És te-néztem Harry felé-Te tudtál erről ugye? És élvezted is.

-Lebuktam-röhögött teli szájjal.

-Gonoszok vagytok.És ezt még nagyon vissza fogjátok kapni.-néztem rájuk ördögien.

-El nem tudom mondani,hogy mennyire megijedtünk.-röhögtek még mindig.

-Akkor most megsértődtem.-azzal vigyorogva felvonultam az emeletre,mivel rájöttem,hogy még ugyanúgy ülök itt, ahogy felkeltem.Bevonultam a fürdőbe és magamra kaptam a tegnapi ruháimat amik-szerencsére-már megszáradtak.Gyorsan valami értelmes fejet varázsoltam magamnak,majd lesuhantam az emeletről.

-Na mi van hiányoztam?-kérdezte Lou.

-Nem.Csak szomjas vagyok.-öltöttem ki rá a nyelvemet.-amúgy hol van Harry? 

-Talán ő hiányzik?

-hát jobban mint te.-nevettem-De most komolyan,hol van?

- Paul, a menedzserünk hívta,hogy elveszett a hanganyaga az egyik számunkhoz és,hogy most azonnal menjen be a stúdióba.Azt üzeni,hogy nagyon sajnálja és rám bízott mára.

-Mert mi vagyok én 5 éves?-kérdeztem.

-Nem,csak elfelejtetted,hogy hol laksz.-röhögött.

-Jó,befogtam....És mit csinálunk ma?-kérdeztem vidáman.

-Hát....megpróbáljuk ki deríteni,hogy hol laksz.Na meg körbe vezethetlek a városban, ha még nem láttad volna.Na?

-Tökéletes lesz.-Mosolyogtam rá.

Épp ültünk volna be a -gyönyörű-kocsijába,amikor eszembe jutott valami.

-Lou,ugye tudod,hogy szeretlek?-néztem rá bociszemekkel.
-Na mit akarsz?-kérdezte.

-Szóval az igazság az,hogy még sosem utaztam olyan piros,londoni buszon, és...

-Te most komolyan busszal akarsz menni?-kérdezte elkerekedett szemekkel.

-Könyörgöm. Mert ha nem jössz velem, akkor megyek egyedül, és megint elfogok tévedni,ezért Harry téged fog lecseszni.Ráadásul,sírni fogok, és azt nem engedheted.-Néztem rá komoly tekintettel.

-Na jó,legyen. De csak azért,hogy ne sírj.-Néztünk farkasszemet, de egy percen belül mind a ketten, elröhögtük magunkat.

Rengeteget gyalogoltunk, mire találtunk egy buszmegállót.Hát igen... ez mégiscsak az Északi-negyed.Közben rengeteget dumáltam Lou-val. Tényleg eszméletlen jó fej.Olyan volt mintha a nem létező bátyámmal beszéltem volna.
-Amúgy.....régen láttam Harry-t ilyennek.
-Mármint milyennek?-kérdeztem.
-Olyan más volt.Végig csak rólad tudott beszélni.Ráadásul teljesen ki van virulva.Tudod ,az utóbbi időben eléggé maga alatt volt.Mostanában elég nehezen viseli a hírnevet.De jöttél te, és megint a régi.
-Én, nem tudom mit mondhatnék.Az igazság az,hogy nagyon megkedveltem őt. De még nem tudom,hogy készen állok-e egy új kapcsolatra.
-De miért?
-Nem szeretnék róla beszélni.Ne haragudj de....
-Hé,semmi baj.-vágott közbe Lou, majd megölelt. Nagyon jól esett egy barát ölelése. Most erre volt a legnagyobb szükségem.
-Köszönöm.-suttogtam a nyakába.Nem is tudom,hogy mióta állhattunk ott, amikor begördült a busz.Hatalmas nagy élmény volt a jármű tetejéről nézni a várost. Mivel még mindig nem tudtam, hogy hol van a koleszom, találomra szálltunk le a Trafalgar térnél.

Rengeteget sétáltam a kis szupersztárral, vagy órákon keresztül. Közben Harry-vel is beszéltünk, aki -mint megtudtuk-még mindig a stúdióban volt.
-Figyelj,tényleg nagyon jó volt ez a nap meg minden, de most már tényleg meg kéne tudnunk, hogy hol is laksz.-vigyorgott rám az a hülyegyerek.-várjunk csak.De a sulid nevét tudjuk nem?
-Ahham. A Sixth Form-ba járok.-Na igen. Nem volt annyi eszünk,hogy felhívjuk a suli.Tipikus.Miután elszörnyülködtünk azon,hogy mennyire szőkék vagyunk, felhívtuk a sulit. Mivel már tudtuk a pontos címet, úton is voltunk az úti célunk felé.
-Köszönök mindent te nagyon hülye.-fordultam nevetve Louis-hoz,mikor megérkeztünk.
-Én köszönöm te nagyon szőke.-nézett rám teljesen komoly arccal.
-Hát akkor most sírni fogok.-jelentettem ki.
-Jólvan na. Gyere ide.-ölelt meg .-Viszont most menjél.
-Elküldesz?-ironizáltam.-Jólvan na. Akkor szia.-köszöntem meg, és már mentem is be a bejáraton.
Mikor beértem a szobámba Charlie-val találtam szembe magam.
-Ez meg mi?-kérdezte csodálkozó tekintettel, miközben felém fordította a laptopját.